Erdő Ajándéka Erdei Iskola

Hiba
  • JUser: :_load: Nem tölthető be 605 azonosítóval rendelkező felhasználó.

A Pacsirta meséje


Amikor a világ teremtése béfejezõdött, az Öregisten szemlét tartott a kicsi teremtményei fölött.
Kíváncsi volt reá, hogy hogyan sikerültek. Elõször es összeparancsolta a madarakot, jöjjenek
azok mindenfelõl, kicsik s nagyok, s szeretné õköt megnézni.
Na, jöttek es: ott sûrûsödtek az ég kapuja elõtt, s mikor az Öregisten végignézett rajtuk, akkor látta,
hogy hát ez mind egyforma színû, egyszínû tolla van!
„Há’, ez így nem jó”– gondolta magába’ az Öregisten. „Szép, színes tollruhákat kell adni nekik”
–, s máris kezdte festegetni õköt.
S ott tolakodtak elöl a nagyok s az erõsek, hogy minél elõbb reájuk kerüljön a sor, és annál
színesebbek, szebbek legyenek. A kicsikék félénken összebújtak,
s vártak a sorukra. Köztük volt a kicsi búbos pacsirta es. S amint
ott várakozott, egyszer csak meglátta, hogy egy szegény öregaszszony
menyen az úton, a hátán egy nagy zsákval. Megbotlott a kicsi
öregasszony, elesett s a zsákból szerteszét gurultak a magvak,
amelyeket összegyûjtögetett. Alig tudott feltápászkodni szegényke.
A kis pacsirta odareppent hezzá:
– Majd én segítek néked! Te csak ülj le s pihenj! Majd én esszecsipegetem az eleséget.
Elkezdte csipegetni a magvakat, vissza a zsákba. Sok vót s bizony öreg este lett, mire elkészült
mindenvel. Akkor azt mondja az öregasszonynak:
– Gyere, édes lelkem, majd én mutatom neked az utat, hogy el ne tévedj, biztosan hazatalálj.
S ott röpködött elõtte s kísérte egészen hazáig.
Így bizony csak másnap reggel ért vissza az ég kapujához. Addigra a madarak már mind ott
páváskodtak, begyeskedtek, egyik szebb vót, mint a másik, olyan szép tollruhákat kaptak.
A kicsi pacsirta szégyenkezve béállt közéjük, s amikor az Öregisten meglátta, a tenyeribe vette
s azt mondta:
– Kicsi pacsirtám, elkéstél. Má’ elfogyott minden égi festék, egy mákszemnyi nem maradt. Nem
tudok neked színes tollruhát festeni. De jótett helyébe jót várj: Te segítettél a kicsi öregasszonynak,
én meg adok neked olyan kincset, ami más madárnak nincsen: legyen nagyon-nagyon szép a hangod,
sokkal szebb, mint a többié, és tudj a magasba röpülve szépen énekelni.
Azóta a kicsi pacsirta az emberek egyik legkedvesebb madara.

(székely népmese, Budai Ilona gyûjtése)