Erdő Ajándéka Erdei Iskola

Hiba
  • JUser: :_load: Nem tölthető be 605 azonosítóval rendelkező felhasználó.

Pál-völgyi cseppkőbarlang

 

 

 

A Pál-völgyi-cseppkőbarlang Budapest egyik idegenforgalmi célokra kiépített barlangja. A Budai-hegységben, a Látó-hegy keleti oldalán található. Kataszteri száma: 4762-2. Ismert hossza 19 km,[1] a turisták által látogatható hossza 500 méter.

A Mátyás-hegyi-barlanggal és a Harcsaszájú–Hideglyuk-barlangrendszerrel együtt a Szépvölgyi-barlangrendszer részét képezi, melynek teljes ismert hossza 29,8 kilométer, függőleges kiterjedése 121 méter, és ezzel Magyarország leghosszabb barlangja. (Korábban, amíg csak az első két barlang összefüggését ismerték, 19 km-es kiterjedésével az ország második leghosszabb barlangjaként tartották nyilván, mivel a Baradla–Domica-barlangrendszer a maga 25 km-es hosszával megelőzte.)[1][2]

 

Feltárása

A Szépvölgyi út mentén létesített kőbányából nyíló barlangok már 1902-ben felkeltették az arra járó turisták figyelmét. Azonban a barlangok néhány méteres járható szakasz után sorra beszűkültek. A szájhagyomány szerint 1904 júniusában egy, a bányaudvar szélén legelésző birka alatt beszakadt a föld. Az állat kimentésére odasietett a barlangfelügyelő fia, Bagyura János, aki észrevette, hogy az üregnek folytatása van. Amikor a barlangkutató turisták, köztük Jordán Károly és Scholtz Pál Kornél megtekintették az üreget, némi sziklabontás árán sikerült a mai Pál-völgyi-barlang elülső, cseppkövekkel is díszített szakaszába bejutniuk. Az új barlang még a barlangászat európahírű szakértőjének, Benno Wolfnak a figyelmét is felkeltette, a Turistaság és Alpinizmus Kiadó 1904-es rendkívüli tematikus számában írt róla.

A Szomorú-fűz nevű alakzat

A lelkes kutatók 1910-ig folytatták munkájukat, és helyenként robbantás segítségével felfedezték a barlang kb. 1 km hosszú szakaszát. A barlangot a kutatások és a barlangrendszer feltérképezése után a Pannónia Turista Egyesület tagjai látták el elsőként lépcsőkkel, korlátokkal, áthidalásokkal. Az így járhatóvá tett szakaszt 1919-től a nagyközönség szakavatott vezetők kíséretében, karbidlámpák fényénél tekinthette meg. Nagyot lendített a barlang látogatottságán, hogy 1927-ben Magyarországon tartották az Első Nemzetközi Barlangkutató Kongresszust. Erre az alkalomra a főváros támogatásával villanyvilágítással látták el a látogatható barlangszakaszt, biztonságosabbá, kényelmesebbé téve a barlang megtekintését.

 

A Karácsonyfa nevű képződmény

A második világháború során óvóhelynek használták a barlangot. Ez sajnos azzal járt, hogy a barlang berendezéseiben és képződményeiben sok kár keletkezett. A háború után némileg helyrehozták a károkat, de komolyabb felújításra csak 1973-ban került sor, mikor az Országos Természetvédelmi Hivatal nagy anyagi áldozatok árán, a barlangkutatók társadalmi munkájának segítségével korszerűsítette a villanyvilágítást és az utakat a barlangban.

1989-ben a Budapesten rendezett 10. Nemzetközi Barlangtani Kongresszus tiszteletére egy újabb szakasz és egy új kijárat került kiépítésre. Ezzel megteremtődött az útismétlés nélküli látogatás lehetősége, s egyben a barlang befogadóképessége is nőtt. A kiépített szakasz ezzel az utolsó bővítéssel elérte az 500 méteres hosszúságot. Eközben a barlang tudományos vizsgálata is szép eredményeket hozott, így például a denevérállomány folyamatos megfigyelése, a lámpák környékén megtelepedett algafajok vizsgálata, a beszivárgó víz mennyiségének és minőségének nyomon követése.

Több évtizedes szünetelés után 1980-ban újra megindult a Pál-völgyi-barlang feltáró kutatása, ami igen jelentős eredményekre vezetett. Ekkor a Bekey Imre Gábor Barlangkutató Csoport két tagjának sikerült a huzat útját követve addig ismeretlen barlangrészekbe hatolniuk. Céltudatos és kitartó munkájuk eredményeképpen ezáltal a barlang ismert és felmért hossza már meghaladta a 19 km-t.[1] A Mátyás-hegyi-barlanggal való összeköttetést 2001-ben sikerült megtalálni. E felfedezések jelentősége nem csak abban rejlik, hogy ezáltal a Pálvölgyi–Mátyáshegyi-barlangrendszer Magyarország második leghosszabb barlangja lett, hanem az újonnan felfedezett járatokban talált képződmények igen nagy tudományos értékük révén hozzájárultak a barlangok keletkezésének jobb megismeréséhez.

Miután 2011. december 11-én megtalálták az összeköttetést a Pál-völgyi-Mátyás-hegyi és a Harcsaszájú-Hideg-lyuk barlang-rendszerek között is, az így létrejött – még nem hivatalosan elnevezett – Szépvölgyi-barlangrendszer 28,6 km-es hosszúságával, megelőzve az addig leghosszabbnak ismert Baradla–Domica-barlangrendszert, Magyarország leghosszabb barlangjává lépett elő.[1][3] Az azóta feltárt szakaszokkal együtt ismert hossza 29,8 km-re nőtt.[2]

Látványosságai

A barlang változatos látnivalót kínál: a jó akusztikájú Színház-teremtől a Meseország cseppkő-képződményeiig. Egyes cseppkövek állatokra emlékeztetnek, így elefántra és krokodilra. Legérdekesebb látványosságai a változatos, csillogó kalcitkristályok és kagylólenyomatok, valamint a meseszerű cseppkövek és különleges sziklaalakzatok.

A legnagyobb és legszebb fővárosi barlang, Budapest egyik védett természeti értéke.