Erdő Ajándéka Erdei Iskola

Nagy szentjánosbogár (Lampyris noctiluca)

 Nagy szentjánosbogár (Lampyris noctiluca) világító raj a nyáresti erdőben

Június második felének meleg estéin a csillagos égbolt leszáll a földre. Ilyenkor rajzik a nagy szentjánosbogár erdők, nedves rétek környékén lámpásával párját keresve. Persze hülye lenne a sötét erdőben lámpa nélkül kutakodni.

A hímek - akik alig több, mint egy centis termetükkel elmaradnak a nőstények majd’ két centis hosszától - röpködve keresik szárnyatlan, lárvaszerű párjuk, aki kényelmesen ücsörögve fényével csábítja lovagját. A légyott után már a következő nemzedéké a főszerep, hisz a szülők nem élnek soká. A felnőttek nem táplálkoznak, nem úgy, mint a lárvák, akik három éven át pusztítják a csigákat.

Sárgászöld fényüket a luciferin oxidációja szolgáltatja, amit a luciferáz enzim katalizál. Ezeket a latin fény jelentésű lux, lucis és a hozni jelentésű fero szavakból képzett lucifer, azaz fényhozó kifejezés ihlette. Igazából az összes világító anyagot, amely élőlényben előfordul, luciferinnek nevezik, ahogy a hozzá való enzimet luciferáznak.

Szóval a tudósok a luciferin megnevezés helyett nyugodtan használhatnák a világító izé kifejezést is, hiszen semmivel sincs kevesebb információtartalma, sőt, mezei halandó is megérthetné. Persze úgy nem hangzana olyan tudományosnak és nem lehetne villogni vele.

Nagy szentjánosbogár (Lampyris noctiluca)