Erdő Ajándéka Erdei Iskola

A diófa

Diófa (Juglans Regia)

Jupiter makkja. A francia dió. Varázslat ellen véd. Karyia, Dionysos szerelmese. Rovarok elleni védelem.

A diófa a mediterrán térségből származik. A déli meleg által kényeztetett fa nálunk alkalmazkodott a tavaszi késői és az őszi korai fagyokhoz. A rómaiak hozták ezt a fát hozzánk, majd Nagy Károly használta építkezéseihez.

Mitológiája

A rómaiak a diófát Jupiter istenségnek (a görögöknél Zeusz) ajánlották. A latin név Juglans regia, amely a Juglans a jovis glans kifejezésből ered, ami annyit tesz: Jupiter makkja. Nem csoda, mivel a dió régi termékenységszimbólum (a mogyoróval hasonlatos). A német Walnuss kifejezés a „welsche Nuss” szóból ered, mivel ez az őshonos mogyoróval (Haselnuss németül) ellentétben tájidegen volt és a welsch szóval a németek az idegeneket, vagyis déli és nyugati szomszédaikat jelölték, azokat, akik beszédét nem értették, beleértve a rómaiakat is.

A fák szelleme segíti az embereket, hogy új látásmódot alakítsanak ki.

Egykor a diófát gonosz szellemek és boszorkányok elleni védelemként javasolták, azt is tartották, hogy villámoktól is véd. Nemcsak az értékes dióbél miatt, hanem a védelmi tulajdonságok miatt is előszeretettel ültették házak mellé, udvarokba. Úgy tartották, a boszorkányokat a mozdulatlanságig elátkozzák, ha egy diót a szék alá tesznek. Néhány forrás alapján halálosnak tartották elaludni a diófa alatt, mert az elviszi az ember energiáját. Ma már ez a nézet sokat változott, úgy tartjuk, hogy egy beteg fa csak annyit vesz el, amennyire szüksége van, és azt is az Univerzum energiájából.

A diófával kapcsolatban egy érdekes monda Dionüszoszról szól, a bor és mámor istenéről, aki egyszer Dionnál tett látogatást, Lakonia királyánál, Görögország azon területén, amelynek legfontosabb városa Spárta volt. Dionysos beleszeretett a király legkisebb lányába, Karyába. Amikor a féltékeny nővérek elárulták őket, Dionüszosz kővé változtatta mindkét besúgót. Karyiát, aki belehalt szomorúságába, egy diófává változtatta. A nép ezért egy templomot épített, Artemis istennőnek, aki Karya haláláról hírt hozott. A templom oszlopai diófából lettek kifaragva és Karya alakját ábrázolták. Ezért nevezzük kariatidáknak a női alakot ábrázoló tartóoszlopokat – amelyek Atlaszhoz hasonlítanak, aki büntetésként arra lett ítélve, hogy az égboltot tartsa. A kariatidákat ezenkívül a diófa nimfáinak is tekintették.

Dusty Miller a diófát a tömeg vezetőjeként írja le, céltudatosként és versenyszelleműként a fa mindig első helyen kíván lenni és célját agresszívan éri el. Egy büszke nyári fa.

Felhasználása és különlegességei

A zöld burokból színezéshez pácot készíthetünk – bútorok pácolásához, hajszínezéshez, vagy barnítókrémek alapanyagául használják. A dióbélből napozóolaj (amelyhez a zöld burokból készült kivonat hozzákeverhető) és étkezési olaj nyerhető. Fehérfolyásra, bőrproblémákra, és belső tisztításhoz használható a dió gyógyírként. A diólevelek rovarok ellen védenek, kutyák fekhelyénél távol tartja a bolhákat.

A diófa értékes alapanyaga bútorainknak. A kiváló minőségű fegyverek nyelét a diófa gyökereiből készítették, amelyek göcsörtössége adta különlegességüket.

A Bach virágterápiában a dióvirág-esszenciát akkor használják, amikor az utolsó lépés hiányzik a változtatáshoz, valamint azokban az esetekben, amikor mások véleménye a változtatást segítő döntésnél elbizonytalanít.

Hildegard von Bingen a diót kukacosság, lepra, köszvény és pattanásos fejbőr gyógyítására javasolta – ebből is érzékelhető, hogy komoly testi tünetekre jelent gyógyírt ez a növény.

Ma már tudjuk, hogy csersavtartalma miatt a diólevélből 3-5 perc főzéssel készülő tea összehúzó hatású, gyulladáscsökkentő, gátolja a hasmenést és általánosan erősíti a szervezetet. A teát 1 hónapnál tovább nem szabad fogyasztani.

A dióbél vas, kálcium, magnézium természetes és jól hasznosuló forrása, értékes növényi olajat és fehérjét tartalmaz, ezért naponta érdemes egy marék diót elfogyasztani.

Ajánljuk: Orosz Péter: Könyv a dióról (http://dioskonyv.hu/01-01/1.htm#tart)